Sziasztok,

Csupán a „kollektív emlékezet” számára mondanék el pár apró részletet a Fejér megyei Kajászó, illetve Vál községek II. világháborús történéseiből úgy, ahogyan azt a helybéliektől hallottam. Kajászón az események közvetlenül a főúton található Református templomhoz kötődnek. Az itt zajlott harcok során egy német „Tigris” a templom és a mellette álló lelkészlak épülete közötti kis udvarban foglalt el tüzelőállást, ahonnan időnként kigurulva a főútra, majd csövét dél, azaz Baracska irányába fordítva tüzelt az onnan közeledő szovjet erőkre. (Az ide-oda mozgás során az út melletti kis áteresz beszakadt a hatalmas acéltömeg alatt.) A presszó épületében (innen Baracska felé, szintén a főúton) kb. 150 m-re a bevonuló oroszok géppuskás tüzelőállást alakítottak ki és lőttek (észak felé) végig a falu főútján, pont az imént említett „Tigris” irányába. A templom előtt ma is meglévő kis előkert vaskerítéséről, illetve annak lábazatáról mint tüzijáték pattogtak le a nyomjelző lövedékek, és... most jön az érdekesség: a presszóból errefelé küldött golyók egyike a templomkerítés egyik vaspálcáját épp derékon kapta, s abból a túloldalon kis híjján „csövet húzva” elakadt.... A kb. 1 cm keresztmetszetű vaspálca kb. 150 m-ről így, „mesterlövészként” való telibetalálása bizonyára a kocsmában elfogyasztott magymennyiségű orosz „célzóvíz”-nek volt tulajdonítható... Mindenesetre az orosz golyó kerek vége még mind a mai napig kiáll a kajászói Református templom előkertjének (Baracska felőli, meghajlított) vaskerítéséből... (Figyelem: fémgyűjtők és kerítésvandálok kíméljenek!) Ha esetleg valaki arra jár, érdemes lenne egy közelképet csinálni a kerítésről és feltenni ide, a Netre! A Lelkész úrnak még a mai napig is megvannak (legalábbis a ’90-es évek derekán még megvoltak) a templomtornyot eltaláló, majd onnan kiszedett orosz (harckocsi?)gránátok hegyei. Szintén ő mutatta meg a község mellett 1944 nyarán lezuhant 2 amerikai B-24H Liberator (456. BG: 42-64487, illetve 455. BG: 42-50497) egyikének roncsairól készített saját felvételeit. (Oldalsó lőállás, illetve szárny és oxigénpalack, valamint gépfegyver-lőszer maradványok)
A Kajászótól északra fekvő Vál községnek is sok viharos napot kellett átélnie a II. világháború során. A Katolikus templom mögötti domb temetőjében vannak azok a (fényképes) szovjet katonasírok, ahová zömében azon elesett szovjet katonákat temették, akiket a templom melletti, XIII. századi templom- (ma csupán harang-) toronyban elbújt, s ott visszamaradt német orvlövészek gyilkoltak meg kézifegyverekkel a templomkertben, illetve az előtte lévő úton. Talán mondani sem kell, de egyikük sem esett később fogságba... A harangtorony falán, az ablakok körül még ma is láthatók a szovjet ellentűz nyomai... E torony egyébként már a korábbi időkben is tragédiák színtere volt, ui. innen vetették a mélybe magukat a XVII. sz. végén az itt bekerített török helyőrség tagjai, akik előtte innen dobták ki a vadonc természetű „török Katát” (egy török lányt, nehogy magyar fogságba essen), akit azonban a magyarok elkaptak, majd helyben letelepedve és megházasodva róla alakult ki a „török Kata” kifejezés, aminek a környék rakoncátlan leányait hívták a későbbi időkben, utalva a névadó kétes természetére... (A torony oldalán látható hosszanti repedés még az elkeseredett török helyőrség sikertelen „önrobbantásának” a mai napig is látható, megrendítő nyoma...!) Ettől nem messze, a Kossuth Lajos utca elején található a község híres, római kori rózsaszín gránit útjelző oszlopa, valamint ettől kifelé, a külterületen csapódott a földbe 1944 július 14-én Ward L. McCombs amerikai repülőhadnagy 43-28776-os gyári számú P-38J-15-LO Ligtningja a 14. FG, 48. századából. Kiugrása előtti rövid (búcsú) rádióüzenetének fültanúja volt iskolai évfolyamtársa és egyben barátja, Donald A. Luttrell hdgy. is a 14. FG., 49. századából a #135 jelű P-38J-15-LO gépén, aki ezen a budapesti bevetésen ekkor szintén a váli légtérben tartózkodott. A földetért McCombs hadnagyot ezután csendőrök kísérték be a faluközpontba.
A templommal szemben, a község keleti oldalán, a volt Dréher kastély mögötti domb kicsiny erdejében még mind a mai napig láthatók a kacskaringós II. világháborús lövészárkok maradványai, néhol egy-egy (géppuska?) fészekkel. (Errefelé volt a telkünk, tehát jól ismerem őket.) Az egyik közeli bozótos telket a helyiek egyébként még ma is „veszélyes” területnek tartják, ahol robbanás is történt - már jóval a háború után. Az itt található régi, többszintes uradalmi magtár épületében állítólag osztrák hadifoglyokat is őriztek egy ideig az 1848-49-es szabadságharc során, amelyben 17 váli fiatal vett részt (Pákozd). Mindez csak ízelítő lenne, ha valakit komolyabban érdekelne a térség viharos és meglehetősen mozgalmas története.

Gábor
(Ontario)

Egy elég régi hozzászólásra reagálnék...

Ma Kajászó felé vitt az utam, emlékeim közt élt ez a leírás, megálltunk megnézni a kerítést, valóban golyó tépte...Megtaláltam a befúródott lövedéket is. Később az oroszok állásait is megnéztük (kocsma :D ) Néhány kép :)
http://postimage.org/image/5y6lnbrf9/
http://postimage.org/image/3trnrm609/ amelyikről hiányzik a csúcsdísz annak a felső részén van a lövedék.
Még egy sérülés a kerítés elejéről:
http://postimage.org/image/h03vgelj5/
Környéken fellelt dolgok....
http://postimage.org/image/mqwt2dn63/ T-34 láncszem (telefon volt csak nálam, bocs a kép minőségért..)
... kilőtt lőszer hüvelyek... polgári óvóhelyek a löszfalba ásva:
http://postimage.org/image/qsi12enw7/

Ha arra megyek megnézem.

Üdv, én legutóbb a váli-víz mentén keresgéltem nem sok sikerrel, de nem adom fel. Meg van az interaktív térkép Gebei Lászlótól :) Válon a dombokon viszont van egy jó pálinkafőzde!