<P align=center>&nbsp;</P> <P align=center><FONT size=2><IMG src="http://www.netlabor.hu/roncskutatas/uploads/cikk_kepek/totvazsony_cim.jpg"></FONT></P> <P style="MARGIN: 0.4cm 0cm 0pt">&nbsp;</P> <P align=justify><FONT size=2>Báder Ádám tótvázsonyi nyugdíjas számos II. világháborús esemény szemtanúja volt fiatalemberként, melyek mára már érdekes hely és hadtörténeti információk. Ezek els? részér?l 2005 tavaszán hangfelvételt készítettem, melynek írásos kivonatát olvashatja most az olvasó. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>A visszaemlékezések értékét növeli, hogy Ádám bácsi a legtöbb esetben els? kézb?l, korabeli szemtanúként elevenített föl eseményeket, pontos id?, név és helymeghatározásokkal. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>A beszélgetés a Tótvázsony körül 1944-45-ben m?köd? légvédelmi ütegek és a Veszprém-Tapolca m?út északi oldalán települt egykori német tábori reptérrel kezd?dött. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>- Bofors légvédelmi ágyúk is voltak telepítve a falu körül, kett? üteget tudok, egy volt a tótvázsonyi elágazónál, egy pedig a csárda alatt az akácos részén, 4-4 löveggel voltak ott. Ezek magas lövés?ek voltak, a honi légvédelemhez tartoztak. Ezek a reptér védelmére voltak ott. Voltak pici gépek is ott 3-4 cs?vel, ezek is ott voltak állványokra fölszerelve. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Ezek a reptért?l milyen távolságra voltak? <BR></I>- Az ágyúk? Ó, azok voltak messzebb is, a reptért?l 5-600 m-re is. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Akkor térjünk vissza egy kicsit arra a repül?gépre, amit tetszett említeni, hogy lezuhant. Az merre, és hogyan történt? <BR></I>- Ezt az eseményt azért tudom, mert láttam. Láttam leesni a gépet. A német gépek jöttek haza bombázásból. Egy amerikai gépcsoport 8-10-15 gépb?l álló raj jött. Ezek a németekkel összetalálkoztak ott, és akkor l?tték ki ezt a német repül?gépet. Akkor azt hiszem, az amerikaiak hármat l?ttek ki, de egyet tudok, hogy hova esett. Azt láttam is leesni. Aztán odébb is voltak, de azt már nem tudom hová estek. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Három német gépet l?ttek le? <BR></I>- Alighanem. Ezt nem állítom pontosan, de egy biztos volt. Légi harc is volt. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Ez mikor volt? <BR></I>- Ez id?ben volt 1945. március 25. el?tt 4-5 nappal. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Üldözés közben l?tték le? <BR></I>- Láttam lezuhanni, égett, és füstölt. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- A pilótával mi történt? Nem tetszett látni ejt?erny?st? <BR></I>- Nem, röviden, alacsonyan ment le. Nem mehetett magasabban, mint 120-150 méter. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Egymotoros gép volt? <BR></I>- Igen, egymotoros. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Lehetett látni azt is, milyen felségjel volt rajt? <BR></I>- Lehetett, fekete kereszt volt rajt. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Akkor nem fehér? <BR></I>- Nem. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>- Mert a fehér kereszt a magyaroké volt. <I>Veress D. Csaba egyik publikációjában egy Tótvázsonynál lel?tt magyar vadászgép (Dóra Ambrus gépe) látható, melyet már a földön az amerikai gépek több rácsapással végiggéppuskáztak.</I></FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>-Az Ön által említett gép lezuhanása merrefelé volt? <BR></I>- Ez a tapolcai m?út északi oldalán és a reptért?l mintegy 50 méterre esett le. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>- <I>Akkor a reptérhez közel? </I><BR>- Hát magára a reptérre esett le. <BR>&nbsp;</FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Ez a terület most legel? lehet? </I><BR>- Most is az. Van ott egy kis erd?sáv, mi csináltuk, fekete fenyves. Akkor is megtaláltuk (ti. a gép roncsait), mikor csináltuk a pásztát a csemetéknek, de ennek van ám már 30 éve, de azért meg tudom mutatni. <BR>- Valóban, mert ha egy gép lezuhan, annak darabjait teljesen összeszedni nem lehet. <BR>- Apró darabok biztosan maradtak ott. Nálunk is lakott &#8211; mondta édesanyám &#8211; két német pilóta, és azok is röpködtek harci gépekkel. Aztán az egyik, amikor jött haza, mondta, hogy lel?ttünk máma egy gépet a Balaton fölött. Beleesett a Balatonba. Olyan boldog volt az a német, emlékszem rá. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Mi volt a neve? <BR></I>- Hát a keresztnevét tudom csak, Karl. Olyan pici kis német volt, olyan 160 cm körüli. Boldog volt, hogy lel?tt egy ruszki gépet, és a Balatonba esett le. Persze elmesélte apámnak, anyámnak, mert megértették egymást. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Az el?bb említett lezuhanási helyszínt azért szeretnénk felkeresni, mert a típus is érdekelne minket. <BR></I>- Focke Wulf lehetett, mert ezen a reptéren Messerschmitt kevés volt, zömmel inkább Focke Wulfok. Egyszer emlékszem, karácsony táján lehetett egy nagyon nagy Gigant hatmotoros gép (német szállító) kényszerhelyzetb?l itt szállt le. Ezt személyesen nem láttam, de err?l tudok. Ez tudott vinni tankot is, lovat is, meg mit tudom én mennyi személyzetet. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- 1945-ben a front idején hány éves tetszett lenni? <BR></I>- 16 éves. <BR>- Jól megmaradtak ezek az emlékek, jól bevés?dtek. <BR>- Engem valahogy érdekelt ez, itt-ott él még egy barátom, egy kortársam, vagy hogy mondjam ezt? Voltunk vagy 25-en, de már csak ketten vagyunk. A többiek nem nagyon tudnak semmit, vagy nem érdekli ?ket. Én azt is meg tudom mondani, hogy ott, ahol találkoztunk (Tótvázsony és Pécsely közötti m?útnál), ott ahol egy légelhárító löveg is volt, oda lett két német katona eltemetve. Hogy hova, azt meg tudom mutatni most is. Be van n?ve bozóttal, és az egyiknek a neve volt Ludwig Madel, mert tettek fejfát is, a másikét azt nem tudom. A Ludwig Madel, az egy fura német név volt, nem volt nehéz megjegyezni. </FONT></P> <P align=justify><I><FONT size=2>- Ezen a helyszínen robbanásból ered? vasdarabokat mi is találtunk a felszínen. </FONT></I></P> <P align=justify><FONT size=2>- Ott volt egy löveg is, hogy hova lett, azt nem tudom, de nem messze a lövegt?l (délnyugatra) ott volt az erd?ben sok német l?szer szétszórva. Ez a terület ma már be van kerítve, mert valaki megvette &#8211; most ez az új világ van. A munkatársaimnak mondtam, hogy ott vigyázzanak, mert ott találhatnak még bombát is. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Gödrökbe voltak beásva? <BR></I>- Nem, csak úgy a felszínen. Ott még most is vannak. Nincs messze a köves úttól. Ott a favágók is találtak. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- A l?szerek faládákban voltak, vagy csak úgy kidobva? <BR></I>- Azt nem tudom megmondani, hát nem voltak azok ládákban, annyi minden el lett szórva. Tudnék mutatni olyan helyet is, ahol ládákban voltak, talán nekem is van azokból a ládákból egy. Amit elhoztunk, tele volt ekrazittal, teljesen tele. Jól lezárva, és ilyen zsírpapírban volt, azzal volt védve. Ezt az egykori tábori reptért?l Veszprém fele 500-600 méterre találtam egy murvabányában. Ezt is meg tudom mutatni. Az ekrazitot kiöntöttük, mert jó ládákban voltak, ugye. </FONT></P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=center><IMG src="http://www.netlabor.hu/roncskutatas/uploads/cikk_kepek/totvazsony_ekrozit.jpg"></P> <P align=center>Az ekrazitos ládák lel?helye, Tótvázsonytól északnyugatra</P> <P align=center>&nbsp;</P> <P align=justify><FONT size=2>- A láda érték volt, most is érték még azért, mert ott a reptéren a németeknek a l?szereik mind ládákban voltak. Aztán úgy vitték a repül?khöz. Az ott lév? repül?gépek hasán kett? és fél mázsás bombákat is vittek, a két oldalán volt még két bomba, azok lehettek vagy 50 kg-osak. Mindegyik szárny alatt volt kett?. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Milyen szín?re voltak a gépek festve akkoriban? <BR></I>- Szürkések. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Volt rajtuk sárga csík vagy különlegesebb festés? <BR></I>- Nem, csak a fekete keresztre emlékszem. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Azt lehet tudni, hogy id?ben mikortól meddig m?ködött az a reptér? <BR></I>- Ez lehetett vagy 1944 novemberében. Akkor ki kellett menni nekünk civileknek &#8211; leventegyerek voltam én akkor &#8211; minket el tudtak kapni légvédelmi figyelésre, légoltalomra, hétszentségre. Volt három korcsoport levente, a nagyobbakat már elvitték katonának, az els?, a kicsik, minket vittek oda, ahova kellett: rádió mellé, harangtoronyba, riadóztatni, egy hullát elásni, ez mind a mi teend?nk volt. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- November végén jöttek ide a németek? <BR></I>- Igen. December elején kezdtek el úgy igazán jönni a harci gépek. Azt csinálták este, mikor megérkeztek, szétszóródtak itt-ott a legel?n, bokor közé rejtve, fedve, ha esetleg támadás éri ?ket, géppuska vagy valami, nehogy egy helyen legyenek sokan. A gépek voltak egymástól sokszor 500 méterre is, el voltak bújva, szétszóródva. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Németországban leventeként mit kellett csinálni? <BR></I>- Elvittek innen 1945-ben, a jutasi állomáson (Veszprém) tettek vagonba minket 15-16-17 éveseket. Kiraktak minket Aegerbe (?) egy északnémet városban. Adtak egy ilyen kis cetlit, egy kártyát. Magyarul volt írva (személyes adatok és rendeltetési hely, úti cél megjelöléssel). Elindultunk a délutáni órákban, 1-2 óra körül Herend felé, aztán Németországba. A kártyára oda volt írva, hogy a német légier? kisegítésére megyünk Németországba, aztán ott voltam 3 hétig. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Mikor értek haza? <BR></I>- Megszöktünk, hazajöttünk, lehettünk 16-an. Hazafelé olyan szerencsénk volt, hogy az nem igaz. Március 6-án jöttünk el a laktanyából Bécsb?l, ahol elszállásoltak minket. Mindig olyan borongós, csapadékos, ködös id? volt. Nem tudtak az amerikaiak jönni, nem tudott az ellenség bombázni. Nem tudtak harcolni a leveg?ben. Hazajöttünk március 8-án délután 4-5 óra felé. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Milyen munkát csináltattak ott kint a leventékkel? <BR></I>- Hát el?ször elvittek minket Aegerbe, nem tudtak bennünket továbbvinni. Hogy miért nem, azt nem tudom. Volt velünk egy öreg nyilas, az intézte a dolgokat, ott leadni minket, stb. Ott nem fogadtak el bennünket, vissza kellett jönni Münchenbe, 400 km távolságra. Münchenben, ott emlékszem, ki kellett szállni a vonatból, égett München, át kellett menni rosebb tudja alagúton is. Mentünk gyalog éjjel, lángok csaptak ki az ablakokból, láttuk azt a sok rombad?lt házat. Átmentünk, aztán átvittek minket Neubiegenbe, ahol egy reptér volt. Egy ilyen &#8211; hogy mondjam milyen reptér - még kezdetleges sugárhajtású repül?gépek reptere. Kezdetlegesek voltak, ott láttam ilyeneket el?ször. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Bajorországban volt? <BR></I>- Bajorországban. Ott állandóan légiriadó volt, éjjel-nappal. Közel volt már a front, akkor márciusban. Magyar volt a parancsnokunk, egy Vértesi nev? Zucksführer, szakaszvezet?. Sorba állítottak bennünket, mint leventéket, hogy sorakozó vagy stb., aztán ottan vezényszóra links und rechts alaki kiképzés, ami háromszor történt meg. Csajkába kaptunk mittag &#8211; és abendjegyet (ebéd és vacsora). Sokszor ezeket megkaptuk, de nem tudtuk felhasználni, mert menni kellett ki az erd?be. Erdei része is volt ennek a reptérnek. Minket kiképeztek volna, csak ehhez már a háború rövid volt, és nem lehetett. Mi ki lettünk volna képezve a német légier? pótlására, és az alacsonyan támadó repül?gépek ellen kisgéppuskákra, tekerhet?, 3-4 csöv? gépágyúkra. Így nem lett a kiképzésb?l semmi. Ott voltunk mink három hétig, aztán megszöktünk. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Hogy sikerült átverg?dni az egész utat? <BR></I>- Nem is könnyen ment, de micsoda óriási szerencsével. Elmesélem ezt is. Ez úgy történt, volt egy térképünk nekünk, gyerekeknek. Mindannyian afféle gyerekfélék voltunk, nem volt közöttünk egy értelmes. Az öreg nyilas volt, de az is leadott bennünket Münchenben, aztán elutazott haza, visszament. Mi meg ott maradtunk, 60-70-en lehettünk, mind falubeliek. Hát ott szándékunk volt, hogy megszökünk, s otthagyjuk a németeket.<BR>A németek még harcolni akartak, más szellem? nép volt, mint a magyar hadsereg. Ezek az SS-ek fantasztikusan harcias banda volt ám! Hú! Hogy milyenek voltak a németek? Voltak itt ezeknek a Fucke Wulfosoknak repül?seik, akik itt laktak a faluban, Barnagon is, Nagyvázsonyban is, itt aludtak a házaknál, szállást kaptak a civilekt?l. Volt köztük olyan, egy Schmidt nevezet? f?hadnagy, megy egy Schultz nevezet?, hogy betegek voltak, elmehettek volna pihen?be, de ?k nem betegek &#8211; mondták &#8211; repülni akarnak. Még úgy is repültek! Nem számított ott semmi sem, csak a front, a front, és az ellenség. Ezek ilyen szellem? emberek voltak. Akkor is repültek, ha betegek voltak. Elnéztük, hogy ott Münchenben is a 4-5 emeletes nagy háztet?kön n?k rakták a cserepeket. Hát néztünk, hogy ilyen nincs itthon. Mennyire másabbak azok az emberek! Még azt is meg kell mondanom, hogy ott álltunk sokszor a konyhán, és nem lehetett enni, mert jött a vijjogás (légiriadó), és ki kellett menni az erd?be, ahova kivezényeltek mindenkit. Mink abban az id?ben gyereknek számítottunk ugye a létszámban, azt nem mondom, hogy b?ségesen volt, mert nem volt sok a kaja, de ami volt, azt pontosan és mértékletesen. Akár bombáztak, akár nem, akkor is volt kajánk. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Hol laktak kinn Németországban? Faházakban? <BR></I>- Egy tornateremben. Neubiegenben volt a röptér, ott voltak német katonan?k is, de azokkal mi nem érintkeztünk. Mink egy tornateremben laktunk, ahol a tornaszerek mellett voltak priccsek, és azokon aludtunk. Ja, visszakanyarodok, hogy is jöttünk haza. 1945. március 6-án reggel háromnegyed öt körül mentünk el, mert ott hajnali ébreszt? volt. El?tte kimentünk havat lapátolni. Kimentünk szépen a kapun, és ráálltunk egy vasúti vágányra, ami a laktanyakapu el?tt elvezetett. Nem tudtuk, hogy hova vezet, mert nem volt térképünk. Egy nagyon rossz, régi, vacak térképen ismertük ki magunkat. Hát abból az elgondolásból indultunk, hogy kimegyünk innen abból a tornateremb?l, és ezen a vasúti vágányon addig megyünk, amíg egy állomáshoz nem érünk, mert ez valahova egy állomáshoz kell, hogy vezessen. Ez volt a mi elgondolásunk. Hát úgy is volt, hát kérem szépen. 5 órakor indultunk. Az volt a szerencsénk, hogy egyenesen mentünk, mert mehettünk volna jobbra is. Az vezetett be az erd?be messzebb, biztos valamilyen raktárakhoz vezetett. Odaértünk München-Südbahnhofra, már világosodott, világos is volt. 8 el?tt vagy 10-15 perccel értünk oda. 8 órakor indult egy vonat Bécs felé. Német pénzünk volt, civil ruhában voltunk. Volt köztünk olyan, akiknek adtak katonai ruhát, be is voltak öltözve, de azok nem jöttek velünk el. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Német katonai ruhát? <BR></I>- Német, Feldmarsch ruhát. Kékesszürke. Aztán akkor izé, 8-kor indul a vonat. 16-an voltunk, két kis fülkét elfoglaltunk. Beültünk, aztán indult a vonat. Akkor még üres volt. Nem volt bombázás, bár féltünk, mert mindig jó id?ben bombáztak. Aztán mentünk is egészen Bécsig, odaértünk estefelé Bécsbe. Egyre többen lettünk a vonaton, alig volt már hely. Mindenfelé álltak, nekünk szerencsénk volt, mert bent ültünk a kabinokban. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Ellen?rzés nem is volt Bécsig? <BR></I>- De volt, csak ha jött német, mert a németek is ellen?riztek, de volt magyar is. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Magyar is? <BR></I>- Magyar is, igen. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Ezek csend?rök voltak vagy katonák? <BR></I>- Hát &#8230; azok civilnek néztek ki, de találkoztunk egy tábori csend?rrel Bécs-Westbahnhofon, Nyugati-pályaudvaron, ott találkoztunk. De mindegy, estefelé értünk Bécsbe, 4 óra körül lehetett. Beérünk, kiszállunk a vonatból, sejtettük, hogy hogyan kell mindent csinálni, de csak sejtettük, nem tudtuk. A Nyugati-pályaudvarról nem lehet csak olyan könnyen átmenni a Keletibe. Át kellett volna villamossal, de azzal nem lehetett, mert össze volt minden bombázva, mint a hétszentség. Világítás se volt, semmi se volt. Na mindegy, odáig elérkeztünk, nem volt semmi baj. Németek és magyarok is jöttek ellen?rizni, ha németek, akkor magyarok, ha magyarok, akkor németek voltunk. Nem tudtak igazoltatni. Egyszer SS-ek azt mondták nekünk, hogy fejekkel lesz kikövezve valamilyen utca, ahol akkora harcok folytak egy német városban, ahova most ?k mennek, olyan csata fog ott eld?lni, na majd meglátjuk. Ez nem is volt érdekes nekünk. <BR>- De akkor még ?k mindig hittek abban, hogy ?k megnyerik a háborút. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>- Hoho, ott nem volt olyan, hogy valaki meg akart lógni, vagy nem akart valamit megcsinálni, esetleg parancsot akart megtagadni. Ilyesmi nem volt. N? vagy férfi, vagy akárki legyen, mindenki csinálta a dolgát. Láttunk fagázas autókat még München utcáján. Azzal f?tötték ?ket, mert benzin akkor kevés volt. Ilyen fagázos kis kocsik mászkáltak. Bécsben azt mondja egy tábori csend?r, aki ott ólálkodott körülöttünk, ti meg hunnan gyüttök-aszondja. Magyarul. Hát azt mondtuk, szétbombázták a szerelvényünket, most vissza vagyunk irányítva Pápára. Ez volt a mentségünk. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Ez nem is volt igaz. <BR></I>- Persze, hogy nem. Hát meg akartunk szökni, mindenáron hazajutni. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Nem kérdezte, hogy milyen alakulathoz tartoznak? <BR></I>- Na aztán volt ám egy kis cirkusz is abból kés?bb. Ugye ez a katona, ez a tábori csend?r szerzett nekünk vacsorát meg egy szálláshelyet. Kötelessége volt-e vagy nem, azt nem tudom. Ez olyan tábori csend?r volt, akinek a simléderes sapkáján volt a kakastoll. Nem az a nagy itthoni, olyan volt ez. Aztán odament velünk, ott volt egy német konyha nem messze, ott kaptunk egy kis fekete kávét, kenyeret. Az volt a vacsora, ott a konyhán. Abba a laktanyába, ahova kísért bennünket, voltak sebesült, lábadozó SS-ek is. Ez még mindig Bécsbe volt, szombat este meg éjjel is. Akkor ott aludtunk, de hát benéztem egy-két helyiségbe, botoztak, sántikáltak emberek erre-arra, lábadozók voltak. Nem volt ott rossz id?, melegnek meleg volt, de minden tetves is volt. Ilyen helyen, ennyi embernél el?fordul. Ugye a háború vége fele volt! Aztán volt, aki bent aludt, én nem aludtam benn. Alám tettem a cuccaimat, a pokrócot, ami volt, aztán kint aludtunk a folyosón, ahol hidegebb volt. Hát akkor azt mondta ez a tábori csend?r, hogy reggel 8 óra körül távozzunk innen. Hát, jól van. Jött is úgy, ahogyan megmondta. Találkoztunk magyar katonákkal ott Bécsben. Lesz ezekb?l hunyadista elég &#8211; mondták. Ez a tábori csend?r vezetett ide-oda bennünket. Akkor ott &#8211; kérem szépen &#8211; elmentünk egy nagy sárga laktanya el?tt is, ez mindenhova elkísért bennünket, meg rendezkedett. A nagy sárga laktanyában magyar parancsnokság volt. Elmondtuk, hogy mi történt velünk, mikor ezt kérdezték. 16-an voltunk még akkor, akkor kett?t behívtak, nem egyszerre. Mi a folyosón várakoztunk, aztán ellen?rizték, mi a helyzet. Így ketten egyformán mondták, hogy Münchenb?l jövünk, Pápára megyünk, szétbombázták a vonatunk. Szóval egységes volt a duma. És akkor vége volt, elengedtek. Papírokat megkaptuk, el se vettek semmit, nem is adtak semmit. Hát most onnan át kell menni ugye az Ostbahnhofra, ahonnan indul a vonat Magyarországra. Valahogy átbotorkáltunk, hát kérem a Keleti pályaudvaron találkoztunk SS-ekkel. Bácskai SS-ek voltak, voltak tán húszan, volt köztük egy id?sebb faszi, szakaszvezet?, az volt a parancsnokuk. Megkérdeztük, hogy hova mennek, és hogy elmehetünk-e velük. De elmehetünk, mondták. Azt mondták, ?k csak Gy?rig mennek, de azért elmehetünk. Nekünk Gy?r is jó lesz, rosebb ott tegye, mégse maradjuk Ausztriában. Hát elmentünk, a vonat meg ment Veszprémvarsányig. ?k Gy?rben kiszálltak, mi meg elmentünk Veszprémvarsányig, ahol a végállomás volt. Mentünk valamennyit gyalog, megállítottunk egy kocsit &#8211; egy teherkocsit persze &#8211; aztán, hogy hova akarunk menni &#8211; mondtuk &#8211; elvisznek bennünket, de gyorsan, gyorsan fölszállni, mert nekik valahova nagyon gyorsan kell menni &#8211; mondta az egyik német. A front felé mentek. Aztán földobált bennünket, Jutasnál kiszálltunk. De akkor már nem egységben mentünk szépen, hanem össze-vissza cikcakkban Jutasból Veszprémbe. A nyilasok meg mellettünk mentek lovaskocsin, karabély puska meg náluk volt. Ismeri a magyar karabélyt? </FONT></P> <P align=justify><I><FONT size=2>- Igen. </FONT></I></P> <P align=justify><FONT size=2>- Ez egy rövid csöv?, az volt náluk, karjukon a nyilaskereszt, két-három kocsival mentek föl. Nem volt ám személyautó, lovaskocsival mentek föl. Mi meg ott a járdán húztuk a fülünket, és hát ilyen megszaggatva, sántikálva, rosszul menve mentünk föl Veszprémig. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- A város az milyen képet mutatott? Bombázások látszottak? <BR></I>- Akkor még nem. <BR>Találkoztunk egy emberrel a tapolcai út vége felé, magyar katona volt az, ott szolgált a laktanyában. Kérdezte: Honnan gyüttök? Ismertük egymást. Megszöktünk, hazamennénk &#8211; mondtam. Húú, rossz a helyzet itthon &#8211; mondta. Nem tudtunk mit csinálni, elmentünk szépen gyalog haza Veszprémb?l. 13 km. Estefele hazaértünk. Hát aztán akkor hazaérünk, megtudták a nyilasok, mert itt volt a faluban a Nyilaskeresztes Párt egy szervezete. Akkor azt mondták a nyilasok, falhoz kell állítani, agyon kell l?ni ?ket, szökevények. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Ezt már itt mondták a faluban? <BR></I>- Itt a faluban mondták. Voltak 8-an, 10-en ilyen nyilas-tagok, helybeliek. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Hát ez hogy lehet, hogy saját falubeliek ilyet mondanak? <BR></I>- Hát pedig ezt mondogatták. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Igen, és akkor mi történt? <BR></I>- Hát ez volt március 8-án&#8230; Akkor mondták, hogy agyon kell bennünket l?ni, aztán valahogy mégse csinálták. Március 15-én este megjött a bombázás, megbombázták a falut. Megsz?nt minden törvény, meg lehet?ség, az emberek szerte-széjjel mentek. Nem mentek le a röptérre. Aztán az emberek nagy része a sz?l?hegyekbe hurcolkodott, volt, aki a rokonokhoz ment. Úgyhogy a rend, a törvények megsz?ntek, számunkra nem volt már veszély. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>- 1945. március 26-án délel?tt felmentünk a községt?l DNy-ra lév? hegyre, ahol egy német géppuskást megl?ttek. Egy bokorból vércsíkok jöttek ki egy gödörig, ahol már valaki eltemette. Mi kés?bb érkeztünk. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Ezt az egy embert temették el ott? <BR></I>- Ezen én is gondolkodtam már, hogy egyedül volt-e ott, mert egy l?szeradogató vagy kisegít? kellett, hogy vele legyen. De ott csak egy volt. Arra is emlékszem, ahogy ott másnap bámészkodtunk, ott annyi kil?tt hüvely volt. Én pontosan tudom, hogy hol volt az a sok hüvely, majd megmutatom, ha felmegyünk a gerincre. Megmutatom, hogy hunnan volt a lövés, és akkor ? merrefele l?tt. Azt is meg tudom mutatni, nem felejtettem el, hogy honnan a bokorból futott ki az a vérz? katona. Nézegettük, hogy minden csupa vér volt a futóárok körül dél-délnyugati irányban. Volt ilyen futóárokféle. Hogyha ott jobban széjjelnéznénk, megtalálnánk, csak be van n?ve kökénybokrokkal. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Mennyi távolságra voltak a kil?tt hüvelyek a halottól? <BR></I>- 200 méterre. Lehetett látni, ahol feküdtek és l?ttek a katonák, több zsáknyi kil?tt hüvely is volt. Ilyen lövésztekn?féléket lehetett látni. Nagyon jó kilövése volt, mert Pécsely és Tótvázsony között volt egy útelágazás, ezen ? átl?tt. Ha látja az oroszokat a hegyoldalról jönni, akkor lelövi ?ket. A másik dombról l?tt azokra rá. Hüvelyek még lehetnek ott, ezt meg tudom mutatni, hogy hol volt. Ez egy SS-katona volt, megtaláltam a mellette lév? övcsaját, melyen &#8222;meine ehre heisst treue&#8221; olvasható. A mai napig megvan. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2></FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>- Tudok mutatni egy olyan helyszínt, ahol egy orosz feküdt. Sz?l?rendben feküdt benn, nem volt eltemetve. Ott feküdt bent a rendben, és a Balaton felé nézett, erre is emlékszem. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Nem is volt eltemetve? <BR></I>- Nem, akkor még nem. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Milyen ruházata volt? <BR></I>- Az a köpenyféle, köpenyben volt. Lábszárteker?s csizmája is rajtvolt. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Tarisznya vagy fegyver vagy bármilyen tartozék volt még körülötte? <BR></I>- Nem, csak maga az ember. Ez a Tótvázsonytól délnyugatra lév? hegyen általunk talált halott SS-géppuskástól nyugatra kb. 400 méterre. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Aztán azzal az orosszal mi történt? <BR></I>- Azt aztán eltemették, de nem úgy temették el, ahogy feküdt benn a sz?l?ben, hanem kivitték a sz?l? végébe, ahol voltak szilvafák. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Azt tetszik tudni, hogy körülbelül hova tették? <BR></I>- Tudom. Azt, hogy onnan elvitték-e kés?bb, azt nem tudom. Itt is voltak, a templomtoronyból dobtak le állítólag 3 oroszt a németek. Ott feküdtek a templom lépcs?jén, ezt én nem láttam, de hogy ez így volt, az biztos. Azt láttam, amikor kiszedték ?ket, ott a templom el?tt van egy kereszt és egy kertszer?, bekerített rész, és abba ásták el ?ket. Mikor kiszedték onnan ?ket, az volt 1949 tavasza &#8211; áprilisa, s elvitték a temet?be. Azt láttam, azokat a csontokat, azokat a maradványokat. Volt köztük egy százados is. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Ezeket, amikor a németek visszafoglalták Tótvázsonyt, akkor dobhatták le a templomtoronyból? <BR></I>- Mi kinn voltunk akkor a sz?l?ben, és itt hagytuk a házat, de páran itt maradtak. A falunak az 1300-1400 lakosának 90%-a elmenekült, erre-arra, rokonokhoz, pincékbe. A sz?l?hegyekben is történt ám minden! A napokban beszéltem egy illet?vel, az apjuk ásta el az oroszokat a pincéjük el?tt. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Azok mit csináltak? Er?szakoskodtak? <BR></I>- Nem tudom, azt nem tudom, hogy mit csináltak. Pár napig ott feküdtek, és az ismer?söm édesapja ásta el ?ket. Már kezdtek oszlani, mert akkor már jó meleg id? volt (március vége). ?k még gyerekek voltak. A mi pincénkt?l 300 méterre keletre, ott meg agyonl?ttek két civilt. Bejöttek oda hozzánk &#8217;45. március 25-én estefelé, este 9 óra körül (ti. az oroszok), utána aztán csönd lett. Nem volt se morajlás, se lövés. Voltunk egy pincében 12-en, 13-an és egy öreg bácsi, Mihály bácsi, az volt ott a kapumester. Gyün egy katona a lövések után, aztán csönd volt már. Még mindig ott járkáltak, persze, hogy ott jártak. Géppisztolya volt, vagy puskája, azt nem lehetett megállapítani. Ott zörgött, és ott töltötte be a tárat a pinceajtó el?tt. A pinceajtón csak egy kis rés volt, nem mertünk megmozdulni, mint az egerek, olyanok voltunk, olyan csöndben. Nem mertünk kinézni se, meg megmukkanni, megszólalni se. Hogy milyen katona volt ez, német, orosz, magyar volt-e? &#8211;azt nem tudjuk. Ha mi kiszólunk, vagy kinyitjuk, az megijed, és l? is mindjárt. Akkor volt olyan 9, fél 9 körül. Szóval ott töltötte a puskáját, fegyverit, aztán egyedül volt. Ha meglökte volna az ajtót, be tudott volna jönni, mert nem volt bezárva. Na most aznap éjjel én eljöttem haza. Barátommal reggel találkoztam, akkor találtuk a hegytet?n az SS-t, csavarogtunk erre-arra, szedtük össze a sok mindent, volt elszórva kézigránát, zárdugattyú, géppisztolyok minden szakramentumot lehetett találni. Ezeket szedegettük mi össze, még puskákat is dugdoztunk. Na mindegy, attól a pincét?l, ahol este voltunk, keleti irányban volt egy pince 180 méterre kb., még most is megvan az a pince, ott agyonl?ttek két civilt. A pincében volt nekik egy szobájuk, ott l?tték ?ket agyon. Ezek állítólag kivetk?zött magyar katonák voltak. Másnap kivittük a helyiségb?l ?ket, elástuk ?ket a sz?l?be. Én fogtam az egyik végét a tragácsnak (trágya szállítására szolgáló eszköz). Ezek fehérvári emberek voltak, Rieger János helybeli lakos értesítette a lel?tt ember rokonságát, mert találtak valamiféle iratokat náluk. Ennyit tudok róluk, és ?ket kés?bb elszállították. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Találtam én egy illet?t, egy katonát. Azon sokat töprengtem, hogy ki lehetett. Attól nem messze állt egy terepjáró, rádiós kocsi. Egy pince el?tt állt ez a rádiós kocsi, német volt, az biztos, és a kocsi nagyon mély árkot hagyott ott, mert vizes volt a talaj. Utasai elt?ntek. Attól nem messze is találtam egy halottat. Egy pécselyi illet? mondta, hogy amott abban a présházban meg van egy halott. Benéztem a présházajtón, benézek, körbe fordultam, el?ször nem láttam, de aztán ott feküdt német katonaruhában az illet?. A szája nyitva volt, emlékszem rá, meg is ijedtem. A bakancsába volt f?zve, a németeknek volt ilyen m?anyag vezetékük, avval volt bef?zve a bakancsa. Hát err?l azt állapítottam meg, még a mai napig is foglalkoztat a dolog, hogy az egy német katona volt, vagy egy orosz, akit a németek vittek magukkal, és dolgoztattak velük, esetleg bunkerokat csináltattak velük, ez milyen fajta lehetett. Hogy ez milyen katona lehetett, az oda lett eltemetve valahova, de azt már nem tudom, ki temette el. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Az autó ahova állt? <BR></I>- A kocsi egy lánctalpas kiskocsi volt. A mély útban, a nedves talajban, ott volt elsüllyedve. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- A holttest ott lehet még ma is? <BR></I>- Ezt pécselyiek temették el, de már ?k sem élnek, az a baj. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>- Én azért tartom fontosnak ezt a kutatómunkát, mert igazi szemtanú, aki az eseményeket látta, már egyre kevesebb lesz. <BR>- Még annyit hozzátennék, hogy a németekre nem volt jellemz? ez a barkácsolt cip?f?z?, amit ott a pincében a halotton láttam. A németek ilyen toprongyosan nem jártak. Azok még a fronton is jóval fessebbek voltak, mint az oroszok. Tudok olyan oroszt is mondani, akinek a nadrágja madzaggal volt átkötve, úgy jött a fronton, derékszíja nem volt. Olyan is volt, aki elvette a csizmánkat, és nem fért bele, fölvágta az oldalát, és úgy ment benne. Borzasztó rosszul fölszerelt hadsereg volt. Volt, aki magyar zubbonyban vagy zakóban jött. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Volt nekik egy ún. brot(kenyér)zsák, ebben volt az élelmiszer, a kötszer, a l?szer, az atyaúristen, a kézigránát &#8211; minden abban volt. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Ezt az oroszok a németekt?l vették el? <BR></I>- Nem, az az övüké volt, az ? cuccuk volt. A németeknek jó hátizsákjaik voltak. Az orosz egy nyakba vagy vállra akasztható vászonzsák volt. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Meg tudom mondani azt is, hogy hol volt tank kil?ve. Még mászkáltam is bennük, meg szedtünk ki bel?lük ezt is, azt is. Kekszet, csokoládét is találtunk bennük. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Sok tank volt itt a környéken kil?ve? <BR></I>- Elég sok. Itt a mi kertünk végében is állt egy pici páncélos. Volt egy kisebb típus, egy nagy, meg egy még nagyobb, Királytigris például. Egy ilyen állt a nemesvámosi utászháznál &#8211; akkor még voltak ilyen utászházak &#8211; ott volt egy ilyen nagy. Tótvázsonytól Nemesvámos felé kb. 5-6 kilométerre ott állt ez az utászház. Ott állt egy ilyen nagy tank, egy Tigris, de azt nem tudom, hogy ki volt-e l?ve vagy csak üzemanyagja nem volt, de azt biztosan láttam. Itt az utcában kb. 300 méterre az úttesten is állt egy, utólag rál?ttek (az oroszok), mintha úgy lett volna kil?ve, felrobbantva állt. 1948-ban jöttek ilyen vágóval, feldarabolták, aztán elvitték. Itt állt egy, ott a ház el?tt, amit innen lát, az a fehér csúcsfalú; ott is állt egy pici tank, ott volt akkor még egy kerítés. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Valamint, amint jövünk be Hidegkút fel?l Tótvázsonyba, miel?tt elérnénk a falut, egy pici házat elhagyunk, ott is volt egy kil?tt német páncélos. Elvitték azt is, de itt állt éveken át. Abból szedtük ki a nápolyit, azt úgy megl?tték, nagyon közelr?l l?hették meg, késve jöhetett be a faluba, ez az én föltevésem, és ahogy beért a faluba, páncéltör?vel l?hették ki kb. 50 méterr?l úgy, hogy az egyik oldalán a harckocsinak, a torony alatti résznél, lehetett látni, ahol bement a lövedék, és ahol a túloldalt kivágta. Ebben találtunk gy?r?t is, emberi maradványt is. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Nagy tank volt? <BR></I>- Nagy, az egy Panther volt, a géppuska még jó is volt, azzal kés?bb még a gyerekek is l?ttek. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Ez a Hidegkútról bevezet? út volt, igaz? <BR></I>- Igen, ez akkor még földút volt. <BR>- Veress D. Csaba ír két kil?tt Shermanról is. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>- Azokban mászkáltam is, azok Tótvázsony és Kövesgy?r között voltak. A Hidegkúti beágazótól délre a falu felé ott volt egy rétség, ott voltak kil?ve. Ezeket a németek kil?tték. (A Vp. &#8211; Tapolca f?út déli oldalán, attól 200 méterre.) Az egy egész más típus volt, mint a T-34-es, az valószín?, mert beszélgettünk róla kés?bb hazatért katonákkal, ismer?sökkel, hogy ott nagy harc volt azért az elágazásért. Ott voltak német páncéltör?sök is (a kövesgy?ri beágazótól Ny-ra, 1 km-re a Vp. &#8211; Tapolca f?út É-i szélén), volt német tank is, és azok l?hették ki a két Shermant. A Shermanok egymástól voltak 30-40 méterre. Ahogyan megl?tték ?ket, több lövedék is lesiklott róluk, ezeket a nyomokat mind lehetett látni rajtuk. Ezeket megbámultam, amikor viszont elkapta szögbe a lövedék, akkor befúródott, és elvégzett velük. Ezt mind lehetett látni, és voltam bennük is, de azokban én már nem találtam semmit: se halottat, se l?szert. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Szám vagy jelzés volt a külsején? <BR></I>- Nem, csillagot sem láttam. Nem ruszki volt, az biztos. </FONT></P> <P align=justify></P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=center><IMG src="http://www.netlabor.hu/roncskutatas/uploads/cikk_kepek/totvazsony_sherman.jpg"></P> <P align=center>A Veszprém-Tapolca m?út északi oldalán beásott német páncélelhárítók által 1945 márciusában kil?tt két szovjet Sherman közepes harckocsi roncsainak helye </P> <P align=center>&nbsp;</P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Tótvázsonyból ahogy megyünk ki a Vp. &#8211; Tapolca f?útra, úgy hallottam, a Betyárcsárda udvarán is állt egy tank. <BR></I>- Ott pl. olyan harc lehetett, hogy az fantasztikus, amit utána megtudtunk, ott egy harcálláspont lehetett. Ott lehettek ágyúk, meg páncéltör?k is a tankon kívül. A németek fölrobbantották a repteret, nem nagy bombákkal csak aláaknázták, hogy ne lehessen használni. Na most az oroszok jöttek, és azok meg-megcsináltatták. A civileket kihajtották, akit el tudtak fogni, odavitték ?ket gyalog, napokon át, és aztán azt helyre kellett állítani. Az anyósom meg a sz?l?hegyben volt, és azt is kihajtották. N?k voltak, vagy akárki, nem volt érdekes. </FONT></P> <P align=justify></P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=center><IMG src="http://www.netlabor.hu/roncskutatas/uploads/cikk_kepek/totvazsony_tab_repter.jpg"></P> <P align=center>Ádám bácsi, az 1944-45-ben Tótvázsonytól északnyugatra települt német tábori reptér területén. </P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Repül?géproncsokat akkor még a reptéren lehetett látni? <BR></I>- Lehetett. Voltak autómaradványok, minden rossebb.... Kellett menni oda havat lapátolni, meg planírozni 44 ?szén már jöttek. November-decemberben jöttek a németek, és még nem tudtak leszállni a repül?k, el kellett egyengetni a földet, köveket összeszedni, bokrokat kivágni, és ott dolgoztunk mi, civilek, gyerekek és id?sebbek is. Télen meg vittük a havat. Olyan is volt, hogy volt tehenünk meg szekerünk, azokkal ki kellett mennem a röptérhez, és ott, ahol ott volt a német parancsnokság, jelentkezni kellett, hogy megjelentem. Kett? katona jött, aztán fölrakták a szekeremre a bombákat, amelyek ládákban voltak, és a gépeknél le kellett ?ket raknom. Voltak ilyen 50 kg-os bombák stb. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Voltak akkor már épületek is? <BR></I>- Csak sátrak. Egy murvagödörnél, a reptér délnyugati oldalán ki volt írva, ott volt egy sátor csinálva, hogy Platzkommando (helyi parancsnokság). Sok minden volt ott: lövészárkok; szerel?k dolgoztak; mindenféle géppuskaállások. Voltak 2-3csöves géppuskák alacsony támadáshoz, és ezt kezelték a katonák, mellettük meg voltak a bunkerok. Ott jártam köztük. L?ttek is ott le gépet. Még német hadnagyok is lapátolták a havat. Egy német f?hadnagy &#8211; akkor láttam el?ször életemben színváltós lámpát: piros, fehér és zöld; három színt lehetett vele kapcsolni &#8211; irányította az autókat, amelyek jöttek. A többiek - az ?rmesterek is - úgy dolgoztak, mint mi, a civilek. Vittük a havat. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Kemény tél volt az a 44-es? <BR></I>- Kemény, kés?n lett tavasz. A németek maguk f?ztek, katonai konyha volt. Olyan jó meleg volt ezekben a bunkerokban, bent voltam, emlékszem. Föld-fa bunkerek voltak, de a tetejükön csak ponyva volt, olyan meleg volt bent, mint a hétszentség. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Emlékszik, hogy ezek a bunkerek hol voltak? <BR></I>- Körülbelülre meg tudom mutatni. </FONT></P> <P align=justify></P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=center><IMG src="http://www.netlabor.hu/roncskutatas/uploads/cikk_kepek/totvazsony_tab_repter_ter.jpg"></P> <P align=center>Az egykori német tábori reptér területe, ahol ma már 60 évvel az események után, csak néhány gödör tanúskodik az egykor itt zajló katonaéletr?l és hadieseményekr?l. </P> <P align=justify></P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify><FONT size=2>-1945. március 15-én este jöttek bombázni Tótvázsonyt. De volt ennek hangulata, hogy este jönnek bombázni, mert el?z?leg Nemesvámost már bombázták. Kinéztünk egy kis erd?t az ún. Henrik erd?t, oda akartuk kimenekülni. Kimentünk az utcára, az édesanyám meg az öcsém meg két öreg szomszéd. Ahogy kiértünk az utcára, dobálták a Sztalin &#8211; gyertyákat, amit?l olyan oltári világos lett az utca, hogy nem mertünk továbbmenni. Aztán valamennyit mégis továbbmentünk, odébb egy másik utcában, egy gyepes területen, ahol nem voltak lakások, volt egy körtefa. Odáig eljutottunk, aztán már süvítettek a bombák, mint a hétszentség. Egy másik helyen már égett egy ház. Szalmakazlak is égtek, aztán egyszer csak hallom, hogy sípol a bomba. Állítólag, ami az ember feje fölött jön, azt nem hallani, csak azt, ami el?tte vagy odébb van. Hát aztán mondtam ott a fa alatt az édesanyámnak meg az öcsémnek, feküdjenek, mert úgy hallom, ide fog csapni. Lefeküdtünk a fa alá, behúztam a nyakamat az nagykabátba, mellettem volt a b?rönd. Az a föld, amit a bomba feldobott, - kb. 15-20 m-re esett le a bomba t?lünk - abból a gyöpös földb?l, az, mint a jeges es?, úgy éreztem, a kabátomon úgy kopogott. Megsz?nt a mozgás, meg se mertünk szólalni, de még fölnézni se. Én azért egyszer csak fölnéztem, hát aztán látom, hogy t?lem itt balra egy olyan 20 méterre egy bomba füstje száll föl. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- És a krátert is lehetett látni? <BR></I>- Persze. De több is esett le a faluba, itt is van a kertben t?lünk nem messze ide. Abban még most is víz van, annyi mintha egy kút lenne. Pedig rengeteg földet, mindent belehordtak, de oda esett le egy nagy bomba. Dobáltak le kisebb bombákat is, több ház udvarába. Nagy szerencsénk volt, hogy nem kaptunk légnyomást vagy szilánkot. De légnyomást kaptunk volna, ha nem fekszünk el. Én tudtam, hogy el kell feküdni. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Ez itt a f?úton volt? <BR></I>- Ott, az a másik ház, amit látunk (mutat az udvar felé), az a keresztben álló ház, attól egy 100 méterre lejjebb észak felé. Ilyen dolgot kellett megérni. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2><I>- Akkor aznap visszajöttek a házba? <BR></I>- Akkor aznap még visszamentünk. Egy illet?nek elvágta egy repesz a lábát szegénynek, meg is halt. A templom mellett, ott kapott szilánkot. Ez mind március 15-én történt. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2></FONT>&nbsp;</P> <P align=justify><FONT size=2>Lejegyezte: Pálffy Sándor Veszprém, 2005 </FONT></P> <P align=justify></P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=center><IMG src="http://www.netlabor.hu/roncskutatas/uploads/cikk_kepek/totvazsony_naplo.jpg"></P> <P align=center>Cikk a Veszprém megyei Napló 2006. 02. 08. számában, a németországi Égerbe, Münchenbe, Neubibergbe stb. városokba hurcolt leventékr?l </P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=center><FONT size=2>A TÓTVÁZSONYI HARCOK </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>1937-ben a tótvázsonyi lakosok közül még senki nem sejtette, hogy mennyi szenvedés vár néhány év elteltével a községre. Ekkor kezdték meg a Veszprém-Tapolca m?út északi oldalán - egy kormányzati rendelet értelmében - kiépíteni a tapolcai T-1 és T-2-es katonai repterek három kifutópályás kitér? repterét a község nyugati határában. Az új tábori reptérre 1941 tavaszán két magyar vadászrepül?-század települt, majd március végén pedig két magyar szállítórepül?-század. 1941 áprilisában a német-jugoszláv háborúban történ? magyar részvétel kapcsán rejtették el a tótvázsonyi reptéren a magy. kir. 4. nehézbombázó repül?ezred teljes repül?gép-állományát, kb. 40 db Junkers Ju-86. K-2-es kétmotoros repül?gépét. Ennek oka az ápr. 9-t?l szaporodó jugoszláv támadó berepülések voltak. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Az els?, de nem utolsó szomorú repül?esemény 1943. március 4-én következett be, amikor a veszprémi-jutasi katonai repül?térr?l gyakorló repülésre felszállt katonai repül?gép a Soósi-tanya közelébem lezuhant. A gép kétf?nyi személyzete &#8211;Nemeskéri János tsz. Szakaszvezet? (28 éves) és Donauer Gyula tényleges tizedes (21 éves) agyroncsolódásban és elégés következtében meghalt. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>1944. ápr. 3-tól az Amerikai Egyesült Államok légiereje- a 15. hadm?veleti légi-hadsereg Itáliában összpontosított er?i megkezdték a légi háborút Magyarország ellen. A katonai reptér jelenléte ellenére a községet szerencsére támadás nem érte. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Ápr. 17-én éjszaka a 205. brit bombázócsoport gépei jelentek meg a légtérben, ledobott világítóbombáikkal az egész vidéket kivilágították. A közelben valahol lel?hettek egy repül?gépet, mert másnap a közeli barnagi erd?ben két angol pilótát fogtak el a csend?rök. Erre az id?re már jelent?ssé váltak a német nemzetiségi szervezetek (UD, VDU -Volksbund der Deutschen in Ungarn, stb.) tevékenységei, valamint lezajlott a község zsidó lakosainak birtokelkobzásai és deportálásuk. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>A magyar honvédelmi miniszter ápr.27-én kiadott rendelete alapján, 1944 májusától októberig folyamatosan zajlott a falu német nemzetiség? lakosainak besorozása a német hadseregbe. Ez a község 1941-es népszámlálásával állt szoros összefüggésben, amikor is 1492 személy magyarnak, 194 németnek, egyéb nemzetiség?nek pedig egy vallotta magát. A tótvázsonyi frissen bevonultakat a 22. SS &#8221;Maria Therésia&#8221; önkéntes lovashadosztályba sorozták, melyet Budapest védelmére vetettek harcba. Az ostromgy?r?b?l történ? kitörés után, a 300 emberre lecsökkent csapattest Perbálig jutott. Az ellenség Dinnyéspusztánál körülzárta ?ket. Miután megadták magukat lemészároltak valamennyiüket. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>1944 november els? napjaiban a felállításra kerül? SS &#8222;Hunyadi János&#8221; gránátos hadosztály kötelékébe is soroztak hadköteles tótvázsonyi férfiakat. 1944. október 12-én Tótvázsony légtere ismét harci repül?k zúgásától lett hangos. Amerikai P-51-es Mustang típusú vadászrepül?gépek heves légi harcba bocsátkoztak a magyar 101/1-es vadászrepül? századdal. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>A magyar kötelék egyik pilótája, Dóra Ambrus ?rmester az ?t üldöz? Mustangok gépágyútüze el?l menekülve a tótvázsonyi reptér felé igyekezett, ahol aztán súlyosan sérült gépével hasra szállt. A földön fekv?, ég? repül?gépre az amerikai vadászgépek sorozatos rácsapásokat hajtottak végre, és gépágyút?zzel árasztották el. Dóra Ambrus repül?-?rmester csak az amerikaiak eltávoztával tudta elhagyni az ég?, ronccsá l?tt Messerschmitt Bf 109 G-6 típusú vadászgépét. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Az ezidáig csak id?nként és alkalmanként használt tótvázsonyi katonai kitér? és tartalék repül?tér 1944 november els? napjaiban benépesült. A II. német repül?hadtest több harci repül?egysége vonult ide vissza. Név szerint a német 10. csatarepül?-ezred I. és II. osztályai települtek Focke -Wulf FW-190 típusú csatarepül?gépeikkel. Ugyancsak ide érkezett Kaposvárról a német 2. &#8222;Immelman&#8221; zuhanóbombázó-ezred több alegysége. Parancsnoka: Hans Ulrich Rudel ezredes, a híres Stuka &#8222;Ász&#8221; . A repül?tér légvédelmi biztosítását a 20. német légvédelmi tüzérosztály egységei a 38. és 40. légv. tüzér ezr. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>gépágyús ütegei látták el. Az innen felszálló német csata- és zuhanóbombázó-kötelékek folyamatosan támadták a Balatontól délre &#8211; délkeletre el?renyomuló 4. szovjet gárdahadsereget, amely éppen a &#8222;Margit&#8221;-vonal meger?sített védelmi rendszerébe próbált betörni. A német reptéri személyzet egy részét a faluban szállásolták el, és a lakosság rendszeresen szállított ki ételt a reptéren szolgálatot adó harci alakulatoknak, de számos esetben civilek tisztították meg a reptér behavazott kifutópályáit is. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>1944. december 4-6. között a 4. szovjet gárdahadsereg 20. és 21. gárda lövészhadtestei megkísérelték a &#8222;Margit&#8221;- vonal áttörését Polgárdi és Balatonf?kajár között. Ezt a német és magyar csapatok csak december 20-ig tudták megakadályozni. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>A szovjet áttörés fenyeget? veszélye miatt december 4-6. között valóságos pánikhangulat tört ki Veszprémben és a Balaton-felvidék falvaiban, különösen a német nemzetiség? falvakban, így Tótvázsonyban is. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>A m. kir. hadm?veleti kormánybiztos 1944. dec. 6-án elrendelte Veszprém város, valamint a járás polgári kiürítést. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Ebben az id?szakban rengetegen menekültek el a községb?l, f?leg azok, akik a népi német szervezetek tagjai voltak. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>December 8-án szovjet légitámadás során több, a községben elszállásolt német katona lelte halálát. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>December 22-t?l több légitámadás érte a tótvázsonyi tábori hadirepteret, melynek szintén több halálos áldozatot követeltek, f?leg a német repül?kiképz? személyzetb?l. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>A március 15-i nagy légitámadás után számos civil lakos menekült a sz?l?hegyekbe, ahol viszonylagos biztonságot reméltek a sorozatos légitámadásoktól. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>A németek tavaszi Ébredés fed?nev? ellentámadása f?leg a nem várt szovjet ellenállás, a felázott talaj és üzemanyaghiány miatt elakadt. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>1945. március 16-án megindult a szovjetet g?zhenger, a Vörös Hadsereg utolsó, mindent elsöpr? bécsi támadó hadm?velete. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2></FONT>&nbsp;</P> <P align=justify><FONT size=2>Forrás: </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Veress D Csaba: Tótvázsony évszázadai (helytörténeti monográfia) <BR>Veress D Csaba: A balatoni csata. Militaria Történelmi Hagyomány?rz? és Hadisírgondozó alapítvány kiadása 2000 </FONT></P>