2010. július 29-én kora hajnalban elindult hetelni a melós brigádunk Solymárra, egy maszek kis faházban dolgoztunk. Első dolgom volt beletúrni az udvaron heverő zsákokba, mi az, amit kidobáltak. Sajnos semmi hadi cuccot nem találtam, de nem áll meg az élet, ha [url=http://www.postimage.org/image.php?v=aVm5FgJ]>két csatos üveget<[/url] és egy [url=http://www.postimage.org/image.php?v=aVm5HLS]>kereket<[/url] megmentek. Kis pihenő gyanánt kilátogattunk az [url=http://www.postimage.org/image.php?v=aVm8bUS]>Angol katonai temetőbe<[/url]. Lefotóztam az összes sírkövet, ha valakit érdekel, külön-külön egy-egy sírkő, az jelezze és belinkelem vagy átküldöm a képet. Mindet feltölteni nem akarom és nem is bírnám, annyi képem van&#8230; Visszatérve a temetőre: Meglepő rend és tisztaság, frissen nyírt gyep, szép virágok és sehol egy szemét. Másnap este elmentünk a városba kicsit kocsmázni, és ahogy az utcákat jártuk, láttunk szép parasztházakat: 1937. és egyéb évszámokkal a homlokzaton. Gondoltam magamban, ha ezek a házak mesélni tudnának. Ahogy mentünk, a fák lombján keresztül egy feliratra lettem figyelmes: &#8222;gyűjtemény&#8221;. Később aztán közelebb mentem és örömmel olvastam, hogy egy múzeumot találtam, mely Dr. Jablonkay István helytörténeti gyűjteményét tartalmazza. Elkeseredésemre a múzeum csak augusztusban nyit ki, sebaj, augusztus 2-án hétfőn ebédidőben ellógtam a melóból és meglátogattam a múzeumot, volt ott minden mi szem szájnak ingere. Sajnos az ámulat elvette az eszem és fotózni elfelejtettem&#8230; Egy idősebb nénike, Jablonkay Mária, a múzeum tulajdonosa, Dr. Jablonkay István lánya vezetett körbe. Elbeszélgettünk egy jó másfél órát mire csörög a telefonom, hogy jött a főnök és én nem vagyok sehol. Spurizás vissza a melóba, padlóig nyomom a gázt a békának, 2 perc telt el mire visszaértem. A főnök nem piszkált, megmondtam neki, csak cigiért ugrottam e a közeli szatócs boltba. Estére a templom volt a következő állomás, aztán a szemben lévő italbolt. A templom előtti téren volt egy emlékmű, az [url=http://www.postimage.org/image.php?v=Ts4ZUsJ]>1. és 2. világháborús hősök emlékműve<[/url]. Az említett italboltban sikerült összehaverkodni a pultos gyerekkel, mire ide adta a laptopját és meg tudtam nézni ezt a remek oldalt.
A tagtársaknak csak ajánlani tudom. ha erre járnak, látogassák meg az Angol katonai temetőt, a Jablonkay helytörténeti múzeumot és az összes kocsmát melynek nevét nem írhatom le.

üdv. Hatvani barátotok