Séta lehajtott fejjel
Üdvözlet Tagtársak!
Szeretném veletek megosztani a ma talált kis apróságot. Mivel keresőm sosem volt, mindig szabad szemmel próbáltam kiszúrni a felszínen a kisebb kincseket. Néha össze is jön egy érme, vagy régi hüvely. A környezetem hülyének néz, mert folyton a földet bámulom és mindig bogarászok valamit.
a épp egy földúton dolgoztam, és elhatároztam, hogy megejtem a szokásos tíz perces kis sétámat, hátha megpillantok valamit a sárban. A kollégák már pusmogtak, ahogy szoktak. A "kincs ami nincs"-et és hasonló gúnyos megjegyzéseket hallgatva távolodtam el tőlük. Már megszoktam...
De azt álmomban sem gondoltam volna, hogy a földút közepén övcsatot fogok találni szabad szemmel. A mai napomat már talán senkinek nem sikerül elrontania. :)
Íme a szerencsés találat: http://postimg.cc/gallery/11ie1onlo/
Ahogy gondoljátok, én csak egy restaurátor barátomtól tanultakat osztottam meg. Én azóta az általa tanult dolgokat alkalmazom. A renaissance wax viszont nem zárja le a pórusokat teljesen, ezt sem ajánlja ásott dolgokra, max olyakra, ami nem ásott. Kb. az a kategória, hogy jó, ha nincs más jobb. A Paraloid B72 5%-os oldata fed rendesen a levegő elől.
Üdv!
olajba a Ballistol fegyverolajat ajánlom!
vagy ami tartós és hosszútávú védelem az a renaissance wax!!!! évek óta használom!! fára fémre.... mindenre jó!
WD40 nem jó? :) Mindenemet azzal szoktam időnként kezelni.
nálam a hüvelyek vazelinnel vannak konzerválva , nem is barnultak vissza . Nem kell vastagon , épp csak egy kis filmréteg legyen rajta .
Inkább lakkal, akkor már, de úgyis fog rozsdásodni alatta aztán, ha nincs passziválva semmivel. A vazelin megköti a port, az meg a nedvességet. Vagy ha nem akaródzik ilyekkel kínlódni, akkor kend le konzerváló olajjal, és zárd el légmentesen! :-D
kend be vazelinnel ! konzerválja és nem rozsdásodik tovább ! persze vékonyan frankón átdörzsölni !
A festést én is sajnálom, meg az apró lyukakat, de sajnos annyira rozsdagombócos volt néhol, hogy vagy rozsdásan hagyom, vagy a szebb felület érdekében engedem, hogy kilyukadjon kicsit. Mindent összevetve, személy szerint elégedett vagyok. :)
Kár, hogy lejött a festés is!
Gratulálok, amit lehetett, kihoztál belőle!
http://postimg.cc/image/v6tq00rs9/
A maradék apró rozsdafoltok már nem a felszínen vannak, hanem a hátulján. Ha azokat is leszedném, akkor még jobban átlyukadna.
Balázs, köszönöm a tanácsot, talán most először nem fogadom meg. :) De ígérem, legközelebb kipróbálom azt is!
Én az elektrolízist javasolnám, akku töltővel. Szerintem az a legkíméletesebb, de csodát ne várj attól se. Azért szép darab, izgalmas történettel, én is szívesen megbotlanék egy ilyenben.
Köszönöm!
Természetesen szeretném tisztítani, de nem akarom csak úgy felügyelet nélkül áztatni, úgyhogy megvárom a csütörtököt, amikor otthon leszek és lesz időm rendesen foglalkozni vele.
A sas és a horogkereszt egy részéről már előre lemondok, azok mállani fognak kicsit.
Természetesen lesznek képek, amint elkészül.
Szép találat, pláne kereső nélkül!
Ahhoz képest, hogy acél csat, szépen megmaradt!
Tisztítást tervezel? Várunk képeket!
Gratulálok!
A nagyszüleim 10 éve vettek egy igen régi parasztházat, amiben valamikor egy bognár lakott és rengeteg kacatot ott hagyott. Volt az udvaron egy láncszem amit hazavittem, de nem különösebb ok miatt mint érdekesség. Akkor még nem gyűjtögettem. Egy cigánygyerek taligaszám hordta ki az ócskavasat. Hogy mi lehetett még ott...a jó fene tudja és azóta bánom, hogy akkor nem néztem körbe...
Ahogy jött úgy ment, mint sok minden más dolog az ember életében. Ami akkor nem tűnt ”értékesnek”, csak később vált azzá. A közmondást idézve: késő bánat ebgondolat.
Üdv.
Miki
Miki, szép kis történet. Gondolom azóta bánod a csatot. :)
Már régebben történt, amikor még nem érdekeltek a katonai jellegű tárgyak. A városunk határában folydogáló Gyöngyös- patak töltésén szoktam futni. Láttam, hogy a töltés talajából kiáll egy fémdarab, miután kiszedtem akkor látszott, hogy egy jó állapotú övcsat. A formája és a mintázata érdekes volt és ezért hazavittem. A teraszon „hánykódott” egy darabig, míg egy ismerős srác elkérte. Ő mondta, hogy a tárgy egy horvát usztasa övcsat. A mederkotráskor az iszapot a töltésre szokták teríteni és így kerülhetett a tárgy a mederből a felszínre. A környékünkön, a háború végén a Rába – Gyöngyös vonalában a német és magyar egységekkel horvát usztasa katonák is harcoltak a szovjetek ellen. Ekkor kerülhetett több más tárggyal együtt az övcsat is a patakba.
Köszönöm, valóban nagyon sokat számít a szerencse.
A részleteket még nem árultam el, mikor feltöltöttem. A lényeg, hogy a csat minden bizonnyal nem az út eredeti földjéből jött a felszínre, hanem a beletöltött egyéb föld és törmelék között lehetett, vagy pedig traktorok hurcolhatták magukkal egy sárcsomóban a közelből.
Mondjuk ahol ez a csatt elöjött, ott megèrte egy kört keresővel is menni
Szia!
Gratulálok! Egy jó „találathoz” nem feltétlenül szükséges a fémkereső. A jó szem és szerencse sokat nyom a latban.