(1943) Légoltalmi Híradó. A m.kir. Honvédelmi Minisztérium légoltalmi csoportfőnökségének közleménye.

Szilánkvédelem és vészátjárók

A robbanótöltettel ellátott bomba köpenye a robbanás után nagy sebességgel szerterepülő darabokra, úgynevezett, repeszekre, bombazilánkokra szakad szét, melyek találat esetén az élő szervezetben nem csak súlyos és nehezen gyógyuló roncsolásokat, hanem 300 méter távolságon belül rendszerint halálos sebesüléseket okoznak. A repeszek veszélyességének oka nagy sebességük, mely sebessége másodpercenként eléri az 1000 métert is, tehát a puskalövedék sebességét jóval meghaladja és így komoly átütő erőt képvisel.

A repeszek súlya  a néhány dekától több kilogramig terjedhet. Az ember testi épségét veszélyeztető szilánkok nem csak az ellenség által ledobott bombáktól származhatnak, hanem a saját légvédelmi tüzérségünk lövedékeitől is. Sok sebesülést okozhatnak még az épületbe, vagy kemény talajba becsapott bomba által szétvetett épületromok, kövek és göröngyök is.

Akit szabadon ér a légitámadás és nincs alkalma óvóhelyre menekülni, húzódjék lehetőleg valamilyen kapualjba, keritésfal vagy vastagabb fatörzs mögé, végső esetben a legkisebb földhányás, mely mellett a földre fekszünk is, megsegíthet, mert a repeszek 20-30 fokos szög alatt röpülnek felfelé.

A repeszek elleni legbiztosabb védelmet, természetesen az előírások gondos betartásávalkészült óvóhely nyujtja. Ezért vizsgáljuk meg alaposan óvóhelyünket és szükség esetén hívjuk fel a háztulajdonos figyelmét a hiányosságok sürgős pótlására.

Mindenkinek tudnia kell, hogy a repeszek kivédésére legalább 100 centiméter vastag földrétegre, 51 centiméter vastag téglafalazásra, 35-40 centiméter vastag betonra vagy 25 centiméter vastag vasbetonfalra van szükség.

Az óvóhelyek fala ezeket a méreteket legtöbbször már csak azért is meghaladja, mert a légnyomás elleni védelem miatt sokszor a megadottaknál lényegesen nagyobb vastagság szükséges szilánkhatás szempontjából így a veszélyes helyek elsősorban a nyílászárók, bejárati ajtók, szellőzők, vészkijáratok.

Legtöbb hiba a nyílászárók kiépítésénél adódik. Csodálatos módon az egész országban  elterjedt az a babona hogy a két darab keresztberakott 5 centiméteres pallóból készített, összesen 10 centiméter vastag ajtó, vagy ablaktábla megfelel. Ez végzetes tévedés. Ilyen szerkezet lehet szükségszerűen gázbiztos, de a repeszek ellen kellő védelmet nem nyujt! Ehhez legalább 40 centiméter vastag hasábokat kellene felhasznáni. A fának egyébként igen nagy hátránya, hogy tűzveszélyes és így a gyújtóbomba könnyen meggyujtja.

Nem használnak semmit a helytelenül készítet homokládák sem. A házak előtt igen sokszor látni vékony deszkából készített 25-30 centiméter vastag düledező ládákat, melyeket a benne levő csekély homok is már szétnyom. Nem is szólva arról, hogy a légnyomás ezeket feltétlenül teljesen tönkreteszi. A homokládának legalább 70 centiméter vasragnak kell lennie és úgy kell elhelyezni, hogy a nyílás káváit minden irányban legalább 50 centiméterrel haladja meg. A szívóhatás ellensúlyozására a ládákat a falba kell horgonyozni.

Annakidején sok óvóhelytulajdonos szerzett be G. S. acél nyílászáró ajtót vagy ablakot. Ezek a súlyos 8 miliméter vastag szerkezetek a támadófegyverek fejlődése következtében ma már nem felelnek meg a rendeltetésüknek, ezért csak a belső, szilánktól védett helyiségekben mint gázbiztos elzárások használhatók. Természetesen ez nem jelenti azt hogy most már dobjuk ki azokat, mert megfelelő előfalazással, úgynevezett épített szilánkvédelemmel ellátva ismét teljes értékűvé tehetők. A szilánkvédőfalat legalább 60 és legfeljebb 100 centiméterre építsük a faltól és annyival vezessük túl az ajtó, vagy ablak vészkijáró szélein, hogy az oldalról jövő szilánkokat is felfogja. Szükségszerűen homokládákkal, a falnyílásba helyezett homokzsákokkal és dugókkal is segíthetünk. A vészkijáratok acélszárnyai utólag rászerelt 10 centiméter  vastag vasbetonlapokkal is megerősíthetők. Ilyeneket jelenleg egyedül a budapesti Pregitzer-féle gyár hogy forgalomba. ugyanitt készülnek vasbeton szilánkvédő ajtók is. Ezek 15 centiméter vastagok. A gázmentesség biztosításáról azonban külön kell gondoskodni. A Filkorn cementárugyár szétszedhető idomdarabokból összeállítható a természetesen szellőzőcsatornával ellátott betonszilánkvédő betéteket készít. Ezek sem gázbiztosak. A felsorolt szerkezeteket az Országos Légoltalmi Intézet kikísérletezte és gyártásukat is ellenőrzi. A szilánkhatás ellen feltétlen védelmet nyújtanak.

Természetesen az óvóhely belső, a szabaddal nem érintkező részében már sokkal könnyebb ajtókat szerelhetünk fel, mert itt csak gázbiztonságról kell gondoskodnunk. Legkönnyebben úgy védjük az óvóhelyeket a szilánkok ellen, ha minden felesleges ablakot befalazunk, különösen ha az ablakból kitekintve épületet is látunk. A szellőzést >Z< alakban beépített és gázbiztos dugóval elzárható (TIZSZER-TÍZ CENTIMÉTER KERESZTMETSZETŰ) szellőzőnyílásokkall, a kijárati lehetőséget vészkijáratokkal kisebb, 15-20 személyt befogadó óvóhelyeknél pedig az óvóhelyen létesített kibúvónyílással biztosíthatjuk. Ilyenkor azonban mindig követelmény, hogy a vészkijárat az óvóhelyből bedűlés mentes útvonalon legyen elérhető. A nyitott árokóvóhely nem véd a repesz és törmelék ellen, ezért az mindig megfelelő lefedéssel és 40-50 cm földfeltöltéssel kell ellátni, mert a szilánkvédelmet csak így biztosíthatjuk. 

Összegezve a szilánkvédelemről mondottakat, megállapíthatjuk, hogy akit a kötelesség nem szólít máshová, győzze le  kíváncsiságát és tartózkodjék az óvóhelyen mindaddig, amíg robbanásokat, lövéseket hall, vagy vegye igénybe az erre a célra készített óvófülkét, melynek 5-8 miliméter keskeny kémlelőrésein figyelheti a esetleges károkat. A tapasztalatok szerint a fülkében tartózkodót kisebb sérülésektől eltekintve sokszor még akkor sem éri komoly baj, ha a légnyomás a fülkét felborítja.

Fontos szerepe van még a vészátjárónak, amelynek nagysága legalább 50 x 70  centiméter méretű legyen. A vészátjárókat a két külső falsík mentén féltégla vastagságú fallal kel kell falazni.  Arra való figyelemmel, hogy használat előtt a kibontást az óvóhelyen elhelyezett szerszámokkal könnyen elvégezhessük, a falazáshoz csak mészhabarcsot vagy agyagpépet szabad használni. A habarcsba cementet keverni szigorúan tilos! Az így elfalazott vészátjárót a falon sárga-vörös-sárga keretezéssel kell megjelölni.

A vészátjárók jelentősége óriási. A kívánatos cél az volna, hogy egy-egy háztömbön belül az összes óvóhelyek bedűlésbiztos összekötőfolyosókkal lennének összekötve. Előfordult, hogy a betemetettek négy ház alatt mentek keresztül, amíg napfényre tudtak jutni. Utasításaink minden óvóhely részére legalább egy bedűlésmentes kijutási lehetőséget írnak elő. A vészátjárók létesítése ellen egyedüli komoly kifogás lehet, hogy a betörés veszélye növekszik, mert az könnyen kibontható és így azon keresztül kevés fáradtsággal be lehet jutni a szomszéd pincébe. Ez igaz, ezzel szemben azonban nem szabad azt elfelejteni hogy a jelenlegi időben végrehajtott betörés igen súlyos megtorlást von maga után. A vészátjárók építését ma már olyan országokban is elrendelték a háborús tapasztalatok hatása alatt, ahol eddi attól idegenkedtek. A vészátjárók és vészkijárók fontosságát a fővárost ért légitámadások tapasztalatai is igazolták, mikor is sokan ezeknek köszönhették gyors megmenekülésüket.